Történelem

Tóbiás Áron (1927) mindvégig az ötvenhatos forradalom tűzközelében volt. Rádióriporterként érkezett 23-án a Bem téri tüntetésre, majd este Nagy Imre mögött állt a Parlamentben, hogy beszédét telefonon közvetítse a Rádió szerkesztőségébe. Október harmincadikától, a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottsági tagjaként a forradalmi kormány mellől, első kézből tájékoztatott hitelesen országot-világot. November 14-én Varga Domokossal együtt indulnak az Írószövetségből a Nagy-Budapesti Munkástanács alakuló ülésére, hogy Bibó István kibontakozási javaslatát elő- majd szétterjesszék.

Az utóbbi évtizedben megélénkült a kelet-európai államszocialista országok globalizációjáról folytatott nemzetközi tudományos diskurzus. Tomka Béla kötete nagy figyelmet fordít az új kutatási eredmények recepciójára, egyszersmind a kelet-közép-európai régió – és benne Magyarország – vizsgálatával kíván hozzájárulni a globalizáció történetéről folytatott vitákhoz.

A Buda visszafoglalásával világraszóló győzelmet arató Lotaringiai Károly herceg emlékét jobbára a felejtés homálya fedi nemcsak Magyarországon, hanem szülőhazájában, Franciaországban, és választott hazájában, a mai Ausztriában is.

Kánya Kálmán a két háború közötti magyar külpolitika egyik legfontosabb szereplője, 1933–1938 között pedig hivatalos irányítója volt. Személyét és működését – többek között – az teszi különlegessé, hogy a külügyminiszteri posztnak és feladatkörnek új értelmezést igyekezett adni. Elődeihez képest aktív és koncepciózus politikát folytatott, elképzeléseit nem ritkán miniszterelnökeivel szemben is érvényre juttatta...

„Na igen..., nem volt kellemes Saint–Germain-ben, noha az előszoba, ahol több mint egy órát várakoztattak bennünket, szép empire stílusú volt, amit nagyon megcsodáltam. Végre kinyílt az ajtó, és a tárgyalóteremben találtuk magunkat. Hosszú asztal körül ott ültek a győztesek: Clemenceau roppant ősz fejével és rozmárbajszával, Lloyd George fátermörderjében és az olasz Orlando. Nekünk állnunk kellett..."

A második világháborút követő években szerte Európában tudták és beszélték, hogy a lassan magára találó demokratikus Ausztria a fokozatosan egymással szembekerülő szövetségesek titkosszolgálatainak bázisa, hírszerzők és kémelhárítók találkahelye, az ügynökök utánpótlásának forrása. A magyarországi menekültek hatalmas tömege, összetétele számos lehetőséget biztosított a hírszerzői hálózatok kiépítéséhez mindkét oldalon...

Napjainkban a két világháború közötti Magyarország politikusai közül Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István, Teleki Pál és Gömbös Gyula mellett valószínűleg Klebelsberg Kuno kerül a legtöbbször szóba a magyar sajtóban és közbeszédben. A vele való – sajnos inkább felszínes – foglalkozásnak igazi reneszánszát éljük. Az utóbbi években számos intézményt is elneveztek róla, szinte kultikus figurává vált, ám kultusza nemegyszer gyakori és fölösleges túlzásokba esik...

Mindennek van történelme, mindenkinek van története, s mindaz, amit megélünk életünk során, valamilyen módon a történelem részévé válik. Nyilván nem feltétlenül a világot alapvetően átformáló nagy történeti változás része az, ami az egyes emberrel az életében történik, ám a mindennapi élet eseményei, döntései is befolyásolják a "nagy" történelmet, a civilizáció változásait, legalább lokális szinten. S ezeknek a személyes történelmeknek az elemzése és értelmezése nélkülözhetetlen a történelmi változások megértéséhez.

Tizennégy régész, levéltáros, történész állt össze, hogy számba vegyék a Pécset sújtó csapásokat és azok következményeit az ókortól egészen a közelmúltig. Az egyes tanulmányok mint szem a láncban kapcsolódnak össze és mutatják be a település kálváriáját, a markomann betöréstől a vörös hadsereg bevonulásáig.

Az elmúlt kétszáz év szép- és szakirodalmi termésének köszönhetően a Kárpát-medencében mindenki hallott Zrínyi Miklósról. Ez örömteli, azonban ha mélyebbre ásunk, akkor valójában alig ismerjük a szigetvári várkapitányt. Hiába jelent meg róla több történeti életrajz, ezeket a nagyközönség ritkán fogta a kezébe, és az új tudományos eredmények sem szivárogtak be a népszerű irodalom lapjaira. A laikus érdeklődők és a professzionális történészek Zrínyiről alkotott képe markánsan elvált egymástól.

Váradi Péter érsek Mátyás és II. Ulászló királyok udvarának fontos személyisége, korának Itáliában is elismert humanistája volt, nevét ma mégis szinte kizárólag a szűkebb szakma ismeri. Az 1450 körül született Váradi tehetségére a magyar humanizmus atyjának tartott Zrednai (Vitéz) János figyelt fel. A váradi káptalani iskola elvégzését követően a bolognai egyetemen tanult ifjú Mátyás udvarába került...

„... az elkövetőnek ne essen semmi bántódása ezt megelőzően; bizony, így gondoskodott előrelátóan egész polgári közösségünk kegyességéről [tiszta­ságáról]. Hogy is van ez? Nem lehet előre tudni – ez valamennyiünkre érvényes –, ki válhat közülünk gyilkossá.” (Demosthenes: Aristokratés ellen, 25.) Ma inkább ezt a kijelentést fogadnánk el: bárki áldozattá válhat közülünk. Valóban olyan különleges Démosthenés fenti állítása? Nem törekedtek volna a gyilkosok megbüntetésére a klasszikus Athénben? A gyilkos valóban elmenekülhetett a büntetés elől?...

A kötetben az 1956-os magyar forradalomnak az ukrán társadalomra 1956–1959 között gyakorolt közvetlen és elhúzódó hatásáról adunk közre levéltári dokumentumokat.

Az 1989 utáni időszak forrásfeltárása, a korábban is ismert források újraértelmezése a magyarországi németség 1930-as és 1940-es évekbeli történelmének végre objektív megítélését hozta. Ennek keretében került sor a hazai németek emblematikus, már-már démonizált szervezetének, a Volksbundnak az átfogó újraértékelésére.

„Lehetséges-e monolit rendszer? Tudniillik a valóságban. Mert emberek képzeletében igen. Olyanokéban, akik megálmodnak és működtetni próbálnak monolit rendszereket. És olyanokéban, akik azok (szükségszerű) felbomlása után – politikai érdekből – szeretnék annak láttatni – másokkal is. Politikai híveikkel és azzá megnyerni kívánt emberekkel. S főként: az adott korszakokat személyes élmények révén nem ismerő ifjúsággal. Pedig maga a tény, hogy valamennyi eddigi monolit(nak hitt) rendszer – előbb vagy utóbb – megszűnt, mást bizonyít...

Gömbös Gyulát (1886–1936, miniszterelnök: 1932–1936) Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök mellett – a két világháború közötti Magyarország harmadik legbefolyásosabb politikusaként tartják számon. Okkal. Gömbös jelentőségét elsősorban az adta, hogy – részben a két politikustárssal azonos, vagy legalább elemeiben hasonló célokat követve – haláláig a bethleni rendszert megváltoztatni akaró nemzeti (jobboldali) radikális irányzat vezető személyisége, „vezére” volt.

A szélsőjobboldali eszmék – melyek képviselői 20. század első felében Európa-szerte mozgalmakat, pártokat szerveztek, s több országban hosszabb-rövidebb ideig a hatalmat is birtokolták – Magyarország korabeli életében is jelentős szerepet játszottak. Ezek emléke, ideológiai és politikai hatásai ma is hatnak a magyar társadalom egyes rétegeire...

A napjainkban Pécsett élő zsidóság története az 1780-as évekre nyúlik vissza, a helyi izraelita hitközség alapítása pedig az 1840-es évekre datálódik. A több évtizeden át szinte teljesen elfelejtett hitközségi irattár rendezése a 2011–2012-es év folyamán kiváló alkalmat szolgáltatott egy olyan forrásgyűjtemény összeállítására, amely által Pécs lakossága és az érdeklődő Olvasók szemléletes képet kaphatnak a település zsidó lakosságának mindennapjairól.

1948 tavaszán Sztálin egy újabb hidegháborús frontot nyitott, ezúttal a formálódó szovjet táboron belül, Jugoszlávia ellen. A jugoszláv vezetés megtörése azonban a gazdasági és politikai nyomásgyakorlás, Josip Broz Tito, az „imperializmus láncos kutyája” elleni rágalomhadjárat ellenére nem sikerült. Mindez korántsem jelentette azt, hogy Titónak ne kellett volna Moszkva-barát ellenzékkel számolnia...

Pethő Sándor, a publicista nevét sokan ismerik. A sok viszontagságot megért Magyar Nemzet fejlécén ma is szerepel: alapította Pethő Sándor.A lap 1938-ban került először a magyar olvasók kezébe, az Anschlusst követően, amikor a 75 milliós nemzetiszocialista német birodalom megjelent a magyar határoknál...

A nőnevelés történetének 19. és 20. századi epizódjait mutatja be a Kéri Katalin köré szerveződött több mint 10 éves múltra visszatekintő Pécsi Nőtörténeti Műhely tanulmánykötete. A neveléstörténeti kutatások nőtörténeti áttekintése, a középiskolai koedukáció és a nők pályaválasztásának problémái, a nők kereskedelmi és ipari szakképzése, a tanítónők életmódját megvilágító öltözködési szokások...