Két kisregényt és öt novellát gyűjt egybe ez a kötet, de tulajdonképp nem más, mint rám nézve terhelő tárgyi bizonyítékok gyűjteménye. Arról árulkodik, hogy a tettes nem átallotta kirabolni a családját, és most közzé teszi a corpus delictit. Évtizedek óta csak fosztogatja, el-elorozza a szülők, nagyszülők, oldalági rokonok életének kincset érő epizódjait.
E kötetnek mind az öt írása a gyerekkorom világából merít, csakhogy a gyerekkor nálam az 1945 és 1949 közötti éveket jelenti, melyek néha keservesek voltak, de sosem unalmasak, üresek, jellegtelenek. Apai és anyai ágon egyaránt fantasztikus családba születtem, s bár manapság nem tűnik magától értetődőnek, mindegyikük sorsát átitatta, befolyásolta, kisiklatta vagy éppen sínre tette a mindenkori politika.
Way Simon, a szürke kisember egy napon merényletet követ el az Elnök ellen, akinek egykor maga is feltétlen híve volt. Debor Emma, az utolsó „független” újságok egyikének fiatal riportere egy politikai alku részeként Way tettének nyomába eredhet, és oknyomozó riportokat készíthet a gyilkos egykori ismerőseivel, melyekből talán feltárulhatnak a merénylő valódi motivációi...
Árkádia Kiskönyvtár
